|
IV. Bringás
vándortábor
Cserhát-Börzsöny-Dunakanyar
2021.07.15-21.
2021 januárjában kezdtük el szervezni
a nyári táborunkat. Hiába van kb.80 turnus a Magyar Kerékpáros Szövetség ajánlásában,
a helyek pillanatok alatt elfogytak. A nagyon népszerű tábor Európai Uniós
támogatásból valósult meg, a szülőket csak töredék költség terheli.
A nagyigmándi
KSK kis buszával és szülői segítséggel jutottunk el a vándortábor
kiindulópontjára, Somoskőújfalura. Itt a szállásunk a Hazatérés Házában
volt. Nem sok időnk maradt pakolászni, mert át
kellett venni a kerékpárjainkat, sisakjainkat, egyenpólóinkat,
kulacsainkat, bringás táskáinkat. Mindjárt fel is szereltük, be is
állítottuk a bringákat és már indultunk is egy 10 km-es próbaútra. Itt
kaptunk kiképzést a túravezetőnktől, Takács Bendegúztól, hogyan és milyen
szabályok betartásával fogunk holnap útra kelni. Megtanultuk a váltók
használatát és azt is, hogyan kerülhetjük el a baleseteket.
Az első túranapon egy bőséges, finom
reggeli után indultunk útnak a 38 km-re lévő Ipolytarnócra. Egy kis
hullámvasutazás után megszakítottuk útunk Baglyaskőn,
ahol egy madármentő hellyel ismerkedtünk meg. Láttunk valódi ásatást is.
Három órára értünk célba. Itt 4-szeres élményben volt részünk!
Az ősvilágból itt maradt kőzetek
segítségével egy árnyas erdei séta során Marika néni igen szemléletes módon
magyarázta el, milyen lehetett a rég eltűnt világ. Aztán megmutatta a
világhírű ősfa maradványát, ami 93 méter magas és
8 méter kerületű lehetett. Gyönyörű dioráma a kor ősállatait ábrázolta,
előtte a vadak megkövesült lábnyomait fedeztük fel. A csúcsélményünk a 4D-s
mozi volt! Film közben jókat sikítoztunk, mikor hirtelenjében az ősállatok
közt találtuk magunk.
Visszatérve a jelenbe, felmentünk a
lombkorona sétányra, majd vacsora után a hatalmas parkban ősállat szobrokon
lovagoltunk.
Másnapi célunk a 48 km-re lévő
Hollókő volt. Útközben meg kellett állni, mert az egyik gyereknek fájt a
feje. Kiderült, hogy egy fél virsliből próbált energiát gyűjteni.
Szécsényben, a boltban vettünk neki ételt, aztán folytatni tudta a
tekerést. Mindenki látta már, hogy milyen fontos a bőséges, tartalmas
étkezés. Útközben 5 kilométerenként megálltunk, hogy pótolni tudjuk a
folyadékveszteségünket. Az utolsó 3 kilométert többnyire bringát tolva
tettük meg, mert elődeink voltak olyan kedvesek, hogy Hollókőt a hegy
tetejére építsék. De annál nagyobb öröm volt, hogy ott voltunk! Pihenő
közben kaptunk egyórás idegenvezetést a népi mesterségekből, aztán
kedvünkre szabad foglalkozás következett. Innen már csak 5 km-es gurulás
várt ránk a felsőtoldi szálláshelyre, amit enyhe
esőben tettünk meg. Jó szolgálatot tettek a Jabil
üzemtől kapott vékony dzsekik. Volt köztünk 4 gyerek, akik nem bírtak megküzdeni
a honvágyukkal, feladták a harcot és hazamentek. A kemény mag folytatta a
túra útvonalát.
A 3. napra 45 km-es táv teljesítése
várt ránk. Nagy kihívást jelentett a nagy szintkülönbség. Indulás után
hamarosan be is mutatkozott: először egy 3 km-es, majd pár száz méter után
egy 5 km-es emelkedő kapkodtatta velünk a levegőt. Voltak bizony olyan
túrások is köztünk, akik „nagymamiban”, azaz egyes fokozatban küzdötték le.
Gratulálok nekik!
Bánkon van egy csodás természetes tó!
Az esőbe hajló időjárással dacolva, elhatároztuk, hogy lesz, ami lesz,
naná, hogy megfürdünk benne. Úgy is lett! Jókat ugráltunk az úszóstégről,
majd bedobtunk egy kocsikerék nagyságú lángost. A vacsora is lecsúszott
azért még. Este beszélgettünk, egymást szórakoztattuk mozgásos mutatványainkkal.
A 4. nap reggelén zuhogott az eső.
Így az indulást kicsit el kellett halasztanunk. Még sokáig kísértek a
felhők. Nőtincsre újabb 3 km-es emelkedővel értünk. Mindenki kapott egy
jutalom fagyit. Közben egyik csupaszem csapattársunk talált egy értékes
mobiltelefont. Sokak tanácsát meghallgatva, ami ilyen is volt meg olyan is,
végül úgy döntött, hogy leadja az útmenti vendéglátóhelyen, hátha meglesz a
gazdája. Mindenki büszke volt rá!
4 km-t haladtunk, mire elértük a 2-es
főutat. Itt rendőri forgalom leállítás mellett mentünk át a túloldalra.
Királyság: mint egy delegáció! Mire Nógrádra
értünk, előbújt a nap. Felsétáltunk a vár romjaihoz. A következő pihenő
Királyréten volt. Itt bebújtunk egy 80 lépés mély mesterséges barlangba,
amit azért fúrtak, hátha szenet rejt. Most a turisták örülnek neki. Mire
egy órás pihenő után tovább indultunk, újra sötét felhők gyülekeztek a
fejünk felett.
De milyen sötétek! Gyorsan be is
öltöztünk az esőkabátjainkba. 1-2 km-t így tekertünk. Senkit nem kellett
bíztatni, hogy szedje a lábát, mert mindenki megtette ezt anélkül is! Azután leszakadt az ég. Mintha bővízű zuhany
alatt állnánk, vagyis tekernénk. Örültünk, hogy a bicónk
kerekét még látjuk. Mivel folyamatosan lefelé haladtunk, a lezúduló esővíz
egyre csak gyűlt alattunk. Mire sikerült egy buszmegállót találni az út
mentén, addigra már nagyon tudtuk, milyen küzdeni. De vidáman, egymást
túlharsogva zajongtunk a talpalatnyi, védett helyen! Fél órás
kényszerszünet után tudtuk folytatni az útunkat. Nem sokat kellett menni
egy mellékútig, ami a Csattogó-völgybe vezetett. Az eső közben teljesen
elállt, de a bekötőút agyagját sártengerré változtatta. Csúszkáltunk mi is,
meg a biciklik is. Kemény küzdelemben értük el a tábort. Itt slaggal lemosattuk a bicókat, meg mi is
vettünk egy tisztító zuhanyt és már mentünk is strandolni. Jól kiadtuk
magunkból az elmúlt óra minden szenvedését! Hatalmas adag vacsora után még
jót beszélgettünk és 10 órakor már húztuk is a lóbőrt.
Az 5. nap kiderült, hogy a nagy
esőzés miatt nem tudjuk folytatni bringával az utat, mert a Duna kiöntött
az egyetlen bicikliútra. Volt, aki örült, volt, aki sajnálta, hogy nem
tudunk bekerekezni Esztergomba. Helyette emeletes vonattal bementünk
Szobra, onnét komppal jutottunk át a Duna túloldalára. A révnél kivel
találkoztunk? Anikó nénivel, aki a csapat nagy részének osztályfőnöke volt.
Örömködtünk egy sort. 20 percnyi várakozás után
jött a busz, ami bevitt Esztergomba. Célba értünk mintegy 200 km megtétele
után. Le a kalappal a csapat előtt!
Esztergomban megcsodáltuk a szép
főteret és elfoglaltuk a Gran kempingben a
szállásunkat. Magunkra kapkodtuk a fürdőruhákat és már szaladtunk is medencézni. Úszkáltunk, bohóckodtunk egyet.
Sokat nem pihentünk, mert jegyünk
volt a bazilikába. Csaba bácsi fogadott egy csodálatos idegenvezetőt. Márta
nénit szájtátva hallgattuk. Nagyon szép történetei voltak, melyekben
megnyíltak előttünk a bazilika titkai. Mivel kevés volt az idő, megígértük,
hogy másnap visszamegyünk, megmásszuk a kupolát és lemegyünk az altemplomba
is. Éttermi vacsora után még egy esti séta zárta a napot. Nem okozott
gondot 10 órakor elaludni ma sem.
A hazautazás napján még beváltottuk a
tegnapi ígéretünket. A program után strandoltunk még egy utolsót. Délben
megérkeztek a szülők és mindenki hazautazott.
Vége a tábornak!
Köszönetet mondunk a táborozó tanulók
nevében azoknak, akik támogatták a táborunk létrejöttét: MAKETUSZ, Európai
Unió, Bringás vándortábor szervezői, szállítói, túravezetője; Róth Csaba és
Csonka Edit táborvezetők; Pápay József Általános Iskoláért Közalapítvány,
Nagyigmándi Önkormányzat és Nagyigmándi KSK, JABIL, táborozó gyerekek
szülei.
Csonka Edit és Róth Csaba
táborvezető pedagógusok
|