Bringás vándortábor 2020. június 27-július 3.

Cserhát-Börzsöny-Dunakanyar

Iskolánk 21 fős csapata június 27-én érkezett meg biciklitúránk rajt állomásához, Somoskőújfaluba.

Szállásul a Hazatérés háza szolgált. Nevét onnét kapta, hogy ezt a falut a Trianoni diktátumban elcsatolták Magyarországtól és 1924-ben diplomáciai úton Cseh-Szlovákia visszaengedte az anyaországnak.

Kora délután megkaptuk a kerékpárokat, a bringás mezeket, útikulacsokat, sisakokat. Túravezető irányítása mellett mindjárt ki is próbáltuk a szereléseket. Elindultunk az emelkedőn felfelé, azon az útvonalon, ahol valamikora régi kőfejtő vasútvonala húzódott. Egy kisebb zápor sártengerré változtatta az erdei ösvényt, ezért lebicóztunk a faluba. Útközben eltekertünk Somoskő vára alatt, amelyet Hazatéréskor már nem kapott vissza a falu. Nemcsak a szállásunk volt múzeumban, hanem az éttermünk is. Fejedelmi ellátásban volt részünk, még a helyi specialitást, a somosi kókuszost is elkészítették nekünk.

Másnap a táskáinkat felpakolták egy furgonra és átszállították a következő szálláshelyünkre. Ettől kezdve mindig így történt, csak a napi csomagunkkal kellett túráznunk. Az első útszakaszon elöl-hátul villogó, megkülönböztető jelzést adó rendőrautók kísértek át Salgótarján forgalmas, elkerülő útszakaszán. Furcsa, de jó érzés volt ez a díszkíséret!

Első megállónk Baglyaskőn volt, ahol egy madármenhelyet látogattunk meg. Jenő bácsi, az állatgondozó kalauzolt bennünket. Büszkén mutatta meg és magyarázta el a lábadozóban lévő kis védencei ápolását. Érdekes látványosság volt a fecskefiókák etetése.

Nagy melegben, verőfényes napsütésben indultunk tovább. Majd 2 órai tekerés után értük el az aznapi szálláshelyünket, Ipolytarnócot. Először kényelmesen elfoglaltuk helyeinket, majd Marika néni segítségével időutazásra mentünk a miocén korba. Mindez egy kellemes sétával indult a hűvös és árnyas erdőben, majd a bemutató csarnokban végre megpillanthattuk a valamikori 96 méteres ősfenyő megkövesedett maradványait. Itt szembesültünk a kor állatvilágával is: először nyomokból, majd 3D-ben ismerkedhettünk meg velük, aztán kültéri szobor-mászókán vált tapinthatóvá, végül 4DX moziban lett teljessé az illúzió róluk, a levezetés a lombkorona sétányon történt meg velünk. Aztán egy hatalmasat hintáztunk a park játszóterén.

Harmadik napon megálltunk Nógrádszakál határában, a Páris-szurdokban, amit a palóc Grand-kanyonnak is neveznek. Nem véletlenül! Gyönyörű kőzetegyütteseket láttunk! Laura még erdei málnát is talált, mondhatom nagyon fincsi volt.

Szécsényen túl egy átkos, zötyögős úton jutottunk be a Robinson-szigetekre. A szenvedésért kárpótoltak bennünket az élmények: hamisítatlan palócleves, kenuzás és kalandpálya.

Egy órás halasztást adtunk magunknak az indulásra, mert közben a semmiből nagy zivatar kerekedett. Mikor csitult, útnak eredtünk az innét még kb. 20 km-re lévő Hollókőre. Jó meredek kaptatón, sáros bicikliúton kellett felfelé tekernünk, amit bringatolásokkal próbáltunk enyhíteni. Hollókő, a Világörökség tagja. Itt védett házban kaptunk szállást és vacsorát is. Nagyon eredeti! Sajnos a várat bezárták addigra, ezért megelégedtünk egy esti játékkal, beszélgetéssel.

Másnap bepótoltuk a várlátogatást, a falusétát és a falumúzeum látogatást. Még aznap Bánkra kellett érnünk. Ez is 50 km-es etap, de csak 11-kor tudtunk nekivágni. Útközben egy jót jégkrémeztünk és élveztük a völgymenetet egy gyönyörű szerpentinen. Még időben értünk célba ahhoz, hogy egy jót lubickoljunk a helyi tó tiszta vizében. Egy úszóstégről remek ugrásokkal szórakoztattuk magunkat.

A fürdést nem lehet megunni, ezért páran a reggeli tornát is a tóban csinálták meg. Az ötödik napon a 2-es főút 5 sávján rendőri segítséggel tudtunk csak átkelni. Érdekes volt látni a törzsőrmestert, hogyan parancsolta megállásra a sűrű forgalmat először az út egyik, majd a másik felén. Az átkelés élményét rövidesen egy kényszermegállás alatt beszéltük meg, mert Esztikének defektje lett. Fekete Zsolti bácsi máris ott termett, hipp-hopp elhárította a hibát. Az útunk további része nagyrészt erdei úton haladt egészen Királyrétig, majd onnét tovább Szokolyára, a szálláshelyre. A helyi általános iskola tornatermében, matracokon, volt a fekvőhelyünk. Az iskola udvarán megannyi játék lehetőség közül a vegyes focinak és a körhintának volt a legnagyobb keletje. Ezúttal is nagyon finom vacsorát kaptunk. Másnap az úticsomagba frissen sütött rántott hús került.

A hatodik napon értük el úticélunkat, Esztergomot. Ehhez Szobnál kompoztunk át a Dunán. Kombinált jeggyel, idegenvezetővel barangoltuk be a Bazilikát. Legnagyobb élményünk a kupola megmászása volt. Elképesztő mennyiségű lépcsőt kellett hozzá megmásznunk! Szállásunk Gran kempingben volt. Itt elbúcsúztunk Stefi nénitől, aki a túráinkat vezette. Nem sokáig tétlenkedtünk, mert csodás medence hívogatott felfrissülésre bennünket.

Ki is használtuk minden percét! Sőt még másnap délig is benne szaltóztunk, lubickoltunk!

Tábori búcsú rövidre sikeredett, hiszen lesz ilyen jövőre is!

Mindenki jól elfáradt a megtett közel 240 km-es út alatt, de sokat láttunk és sokat tapasztaltunk.

Haza szüleink kocsijával és az önkormányzat kisbuszával utaztunk.

Csonka Edit és Róth Csaba
táborvezetők

IMG_6285    IMG_6271    IMG_6183

Vissza