Bringás vándortábor
2020. június 27-július 3.
Cserhát-Börzsöny-Dunakanyar
Iskolánk 21 fős csapata június 27-én érkezett meg
biciklitúránk rajt állomásához, Somoskőújfaluba.
Szállásul a Hazatérés háza szolgált. Nevét onnét kapta, hogy
ezt a falut a Trianoni diktátumban elcsatolták Magyarországtól és 1924-ben
diplomáciai úton Cseh-Szlovákia visszaengedte az anyaországnak.
Kora délután megkaptuk a kerékpárokat, a bringás mezeket,
útikulacsokat, sisakokat. Túravezető irányítása mellett mindjárt ki is
próbáltuk a szereléseket. Elindultunk az emelkedőn felfelé, azon az
útvonalon, ahol valamikora régi kőfejtő vasútvonala húzódott. Egy kisebb
zápor sártengerré változtatta az erdei ösvényt, ezért lebicóztunk
a faluba. Útközben eltekertünk Somoskő vára alatt, amelyet Hazatéréskor már
nem kapott vissza a falu. Nemcsak a szállásunk volt múzeumban, hanem az
éttermünk is. Fejedelmi ellátásban volt részünk, még a helyi specialitást, a somosi
kókuszost is elkészítették nekünk.
Másnap a táskáinkat felpakolták egy furgonra és
átszállították a következő szálláshelyünkre. Ettől kezdve mindig így
történt, csak a napi csomagunkkal kellett túráznunk. Az első útszakaszon
elöl-hátul villogó, megkülönböztető jelzést adó rendőrautók kísértek át
Salgótarján forgalmas, elkerülő útszakaszán. Furcsa, de jó érzés volt ez a
díszkíséret!
Első megállónk Baglyaskőn
volt, ahol egy madármenhelyet látogattunk meg. Jenő bácsi, az állatgondozó
kalauzolt bennünket. Büszkén mutatta meg és magyarázta el a lábadozóban
lévő kis védencei ápolását. Érdekes látványosság volt a fecskefiókák
etetése.
Nagy melegben, verőfényes napsütésben indultunk tovább. Majd
2 órai tekerés után értük el az aznapi szálláshelyünket, Ipolytarnócot.
Először kényelmesen elfoglaltuk helyeinket, majd Marika néni segítségével
időutazásra mentünk a miocén korba. Mindez egy kellemes sétával indult a
hűvös és árnyas erdőben, majd a bemutató csarnokban végre megpillanthattuk
a valamikori 96 méteres ősfenyő megkövesedett maradványait. Itt
szembesültünk a kor állatvilágával is: először nyomokból, majd 3D-ben
ismerkedhettünk meg velük, aztán kültéri szobor-mászókán vált tapinthatóvá,
végül 4DX moziban lett teljessé az illúzió róluk, a levezetés a lombkorona
sétányon történt meg velünk. Aztán egy hatalmasat hintáztunk a park
játszóterén.
Harmadik napon megálltunk Nógrádszakál határában, a
Páris-szurdokban, amit a palóc Grand-kanyonnak is neveznek. Nem véletlenül!
Gyönyörű kőzetegyütteseket láttunk! Laura még erdei málnát is talált,
mondhatom nagyon fincsi volt.
Szécsényen túl egy átkos, zötyögős úton jutottunk be a
Robinson-szigetekre. A szenvedésért kárpótoltak bennünket az élmények:
hamisítatlan palócleves, kenuzás és kalandpálya.
Egy órás halasztást adtunk magunknak az indulásra, mert
közben a semmiből nagy zivatar kerekedett. Mikor csitult, útnak eredtünk az
innét még kb. 20 km-re lévő Hollókőre. Jó meredek kaptatón, sáros
bicikliúton kellett felfelé tekernünk, amit bringatolásokkal próbáltunk
enyhíteni. Hollókő, a Világörökség tagja. Itt védett házban kaptunk
szállást és vacsorát is. Nagyon eredeti! Sajnos a várat bezárták addigra,
ezért megelégedtünk egy esti játékkal, beszélgetéssel.
Másnap bepótoltuk a várlátogatást, a falusétát és a
falumúzeum látogatást. Még aznap Bánkra kellett érnünk. Ez is 50 km-es
etap, de csak 11-kor tudtunk nekivágni. Útközben egy jót jégkrémeztünk és élveztük a völgymenetet egy gyönyörű
szerpentinen. Még időben értünk célba ahhoz, hogy egy jót lubickoljunk a
helyi tó tiszta vizében. Egy úszóstégről remek ugrásokkal szórakoztattuk
magunkat.
A fürdést nem lehet megunni, ezért páran a reggeli tornát is
a tóban csinálták meg. Az ötödik napon a 2-es főút 5 sávján rendőri
segítséggel tudtunk csak átkelni. Érdekes volt látni a törzsőrmestert,
hogyan parancsolta megállásra a sűrű forgalmat először az út egyik, majd a
másik felén. Az átkelés élményét rövidesen egy kényszermegállás alatt
beszéltük meg, mert Esztikének defektje lett. Fekete Zsolti bácsi máris ott
termett, hipp-hopp elhárította a hibát. Az útunk
további része nagyrészt erdei úton haladt egészen Királyrétig, majd onnét
tovább Szokolyára, a szálláshelyre. A helyi általános iskola tornatermében,
matracokon, volt a fekvőhelyünk. Az iskola udvarán megannyi játék lehetőség
közül a vegyes focinak és a körhintának volt a legnagyobb keletje. Ezúttal
is nagyon finom vacsorát kaptunk. Másnap az úticsomagba frissen sütött
rántott hús került.
A hatodik napon értük el úticélunkat, Esztergomot. Ehhez
Szobnál kompoztunk át a Dunán. Kombinált jeggyel,
idegenvezetővel barangoltuk be a Bazilikát. Legnagyobb élményünk a kupola
megmászása volt. Elképesztő mennyiségű lépcsőt kellett hozzá megmásznunk!
Szállásunk Gran kempingben volt. Itt elbúcsúztunk
Stefi nénitől, aki a túráinkat vezette. Nem sokáig tétlenkedtünk, mert
csodás medence hívogatott felfrissülésre bennünket.
Ki is használtuk minden percét! Sőt még másnap délig is
benne szaltóztunk, lubickoltunk!
Tábori búcsú rövidre sikeredett, hiszen lesz ilyen jövőre
is!
Mindenki jól elfáradt a megtett közel 240 km-es út alatt, de
sokat láttunk és sokat tapasztaltunk.
Haza szüleink kocsijával és az önkormányzat kisbuszával
utaztunk.
Csonka Edit és Róth
Csaba
táborvezetők

|