Rendhagyó technikaóra – örökifjú oktatókkal Hazánkban a XVIII. században kezdett el terjedni a hímzés. Ezt
nagyban elősegítette, hogy Mária Terézia a kötelező tantárgyak közé sorolta a
hímzés oktatását a főrendiek leányiskolái számára. Következő lépésként a
felső-népiskolák és a polgári iskolák tananyagában a XIX. században jelent
meg, majd 1905-ben a népiskolákban is bevezették a kézimunka tantárgy
keretében a hímzés oktatását. Napjainkban a kézművesség ismét reneszánszát éli, azonban csak
az tudja értékelni, szeretni és megbecsülni, aki ismeri e tárgyak elkészítésének
módját. Aki pedig a gyakorlatban is szán időt erre, arra csodák várnak: az
alkotás, az önkifejezés, a teljes kikapcsolódás felemelő érzése. A kézimunka régebben nagy szerepet töltött be a nők életében.
A mindennapi életben használatos ruhadarabok: kötény, blúz, vállkendő, valamint
a lakásban: függöny, drapéria, falvédő, asztalterítő és párna elkészítése a
nők feladata volt, legtöbb alkalommal a napi munka után. Iskolánkban technikaórán nyílik lehetőség arra, hogy tanulóink
a kézimunkával, a hímzéssel megismerkedjenek és maguk is megpróbáljanak
valamilyen munkadarabot elkészíteni. Ebben kaptak segítséget – ahogy már az
előző években is – az ötödik osztályos lányok a felnőtt kézimunka szakkör
tagjaitól. A munkadarabok mintáit Dr. Márkus Jánosné szakkörvezető készítette
elő, majd a 36 éve működő kézimunka szakkör tagjai: Lentulai Jánosné, Dr.
Márkus Jánosné, Mogyorósi Jánosné, Oláh Józsefné, Dr. Pártos Gézáné, Pogrányi Jánosné, Vincze Istvánné, Vörös Jolán és Vörös
Józsefné segítették a tanulókat a hímzés fortélyainak elsajátításában. A
közös munka nagyon jó hangulatban folyt. Tudjuk, hogy a hímzés időigényes
feladat, nem is vártuk azt, hogy a tanóra végére elkészüljenek a terítők, a
megkezdett munkát majd otthon kell a tanulóknak befejezniük. A hagyományápolás, az értékteremtés, a közös munka a tanulók
számára is világossá tette, hogy tudnunk kell, hol vannak a gyökereink, és mennyire
fontos az, hogy nemzedékről nemzedékre őrizzük és adjuk tovább
hagyományainkat! Köszönjük a szakkör tagjainak a segítséget, további
munkájukhoz jó egészséget kívánunk! Karsai
Bálint igazgató
Vissza
|