Pápay József nyomában

Oroszországban jártunk

2016. augusztus 20. és 27-e között immár harmadik alkalommal látogathattunk el Oroszországba és vehettünk részt az „Ősi rokonság” táborban. Ezúttal 13 fős küldöttség utazhatott: Dunár Alexa, Holbik Orsolya, Malomsoki Máté, Mészáros Barna Bendegúz, Pőcze Petra, Pruzsinszki Bence, Talabér Judit Dominika, Zvér Eszter tanulók, valamint dr. Szijjné Szabó Csilla és Karsai Bálint kísérő pedagógusok, Fischl Ágnes, Hajduné Farkas Erika Polgármester Asszony és Vándor Anna tolmács.

Ez évi utazásunk rendhagyó módon zajlott. Az északi területeket járvány érintette, ezért a korábbi: Szalehard, Muzsi helyszínek helyett a programokra Tyumeny és Tobolszk városokban és azok környékén került sor. Nagyon sajnáltuk, hogy nem volt lehetőség az eredeti programot megvalósítani, de az új helyszínek kínálta lehetőségek alaposan kárpótoltak bennünket.

Nagyon kedves emberekkel ismerkedhettünk meg, talán életre szóló barátságok is szövődtek ismét. A gondosan összeállított programnak köszönhetően megismertük Tyumeny és Tobolszk történelmét, felkerestük látnivalóit, múzeumait, gyönyörködhettünk a csodaszép templomokban. A kézműves foglalkozások is maradandó élményt jelentenek tanulóink számára. Különösen élveztük az Andrejevszkovo Ozero területén a skanzenben eltöltött napot, ahol több nép kultúrájával, szokásaival, hagyományaival ismerkedhettünk meg. Ízelítőül mi is bemutathattuk táncainkat.

Természetesen nagy örömet jelentett számunkra, hogy régi kedves barátainkkal is találkozhattunk.

Reméljük, hogy kapcsolatunk nem szakad meg, két év múlva szeretnénk majd vendégül látni hanti barátaink delegációját!

Köszönjük támogatóinknak (Nagyigmánd Nagyközség Önkormányzata, Hajdu Kft., PlastiCast Hungary Kft., Bőnyi Mezőgazdasági Kft., Komárom-Esztergom Megye Közgyűlésének Elnöke) a segítséget! Sajnos ez nem fedezte a tábor összes költségét, ezért további felajánlásokat, támogatásokat várunk a Pápay József Általános Iskoláért Közalapítvány számlájára! Számlaszám: 63200054-11026400-00000000

Karsai Bálint

igazgató

Az út krónikája

2016. augusztus 20. (szombat)

Reggel a reptérre korán indultunk, félve a 20-a miatti nagy forgalomtól, de szerencsére minden további nélkül odaértünk. Kis várakozás után már együtt volt az egész csapat. Becsekkoltunk és elindultunk az ellenőrző kapuk felé. Mielőtt odaértünk, elbúcsúztunk a kísérőinktől. A kapukon áthaladva csak rövid időt töltöttünk itt, már szállhattunk is fel a gépre. Mivel a csapatból legtöbben első repülők voltunk, izgalommal vártuk, immár a gépen, hogy elinduljunk. A felszállás nagyon jó volt, a hatalmas gyorsulás miatt egészen belesüppedtünk az ülésbe és a fülünk is bedugult, amin rágózással segíthettünk. Az étel, amit repülés közben kaptunk, nem mindenkinek ízlett. A leszállás gyorsabban ment, mint a felszállás. Moszkvába érkezve, csodálkozva láttuk az óriási repteret. A csomagok felvétele után nem volt mindenki boldog, Eszter bőröndje megrongálódott, Ági csomagja pedig egyszerűen eltűnt. Bárhol néztük, nem akadtunk a csomag nyomára. Ági jelentette ezt az eltűnt csomagot a pultnál. Mivel a bőrönd nem lett meg, tovább indultunk az induló járatok várótermébe, ahol 7 óra várakozás után megkezdtük a csekkolást. A felszállás hasonló volt, mint Budapesten, mert ugyanolyan géppel mentünk tovább. Éjszaka a magasból gyönyörűen láttuk a fényben úszó városokat. Hajnalban Tyumenybe megérkezve tárt karokkal fogadtak minket és a szállásunkra vittek bennünket. Az egész délelőttöt pihenéssel töltöttük.

Pruzsinszki Bence

2016. augusztus 21. vasárnap

A mai napon rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg és szebbnél-szebb látnivalókat láthattunk. Az utazás fáradalmainak kipihenése után a napot egy finom ebéddel indítottuk.

Előételként salátát kaptunk, amit egy hagyományos leves követett, a káposztaleves, majd ki-ki halat illetve sült sertéshúst kapott zöldség körettel.

Miután befejeztük az étkezést, hátunkra kapva táskáinkat indultunk el a városba. Gyönyörű épületek között haladva érkeztünk meg utunk segítőihez, egy idegenvezetőhöz és egy piros emeletes buszhoz.

Az utcák bejárása közben rengeteg érdekes információt hallhattunk a csodás Tyumeny városáról és épületeiről. 1856-ban alapították, azóta Oroszország legszebb városai listáján benne van az első ötben, valamint az utak és a közlekedés szempontjából is kitűnő.

Több nagykereskedő család is megtelepedett itt, mint például azok, akik a világ legjobb harangöntői címet viselik.

Templomokat is megcsodálhattunk, de egy Pravoszlávba be is tekinthettünk. A bejutás kicsit nehézkes volt, ugyanis egy lánynál sem volt szoknya, sem kendő, ami nélkül nem illik egy ilyen helyre bemenni. Szerencsére a bejáratnál mindenki kapott egyet-egyet. Vacsora után hajókázni indultunk a Turán.

Az esti fények mindenkit lenyűgöztek. A hajózást követően, a rakparton sétálva rengeteg görkorcsolyázó, gördeszkás és biciklis embert láttunk. Pár percig megvárattuk a csapatot, míg vettünk 2 db vattacukrot, de megérte.

Az este mindenki sokáig fent volt, a gyerekek legalábbis biztosan!

Zvér Eszter

2016. augusztus 22. (hétfő)

Miután mindenki felébredt, lesétáltunk az ebédlőbe ahol a reggeli várt minket. Nagyon sok fajta ételből és italból lehetett választani. Ezután gyorsan összepakoltuk a bőröndjeinket, majd indulhattunk is a buszhoz.

Tobolszk volt a következő úti célunk. Útközben megálltunk Abalakon. Először a Nemzeti Fa Művészeti Múzeumba mentünk. Ott megcsodálhattuk a fából faragott szobrokat. Láthattunk orosz népmesékből vett szereplőket kifaragva. Az ebédünket a Fehér Bagoly csárdában fogyasztottuk el. Kaptunk előételnek salátát, főételnek pedig káposztalevest és fasírozottat krumplipürével. A fogások finomak voltak, de szokatlanok. Következő úti célunk az abalaki Könnyező Szűz Mária kolostor volt. A lányoknak bokáig érő szoknyát és kendőt kellett felvenniük. A kolostor gyönyörű volt és a kilátás is. Majd egy női kolostort néztünk meg. Aki szeretett volna gyertyát gyújtani, megtehette. Gyorsan csináltunk pár képet a tájról és indultunk is tovább. Miközben buszoztunk Tobolszkba az idegenvezetőnk mesélt a város történelméről. Megtudhattuk, hogy Mengyelejev, aki megalkotta a periódusos rendszert, itt született. Leszálltunk a buszról és egy gyönyörű hotel előtt találtuk magunkat. Megkaptuk a kulcsokat és birtokba vettük a szobákat.

A vacsorát is a hotelben fogyasztottuk el. Majd a kellemes időben elsétáltunk abba a parkba, ahol egy ágyúkból emelt emlékművet láthattunk. Készítettünk pár képet a naplementéről, majd sétáltunk tovább a városban. Gyönyörű ez a város! Az utcák rendezettek, mindenhol virágok vannak, az emberek is kedvesek. Miután lement a nap, visszasétáltunk a hotelbe, majd mindenki nyugovóra tért.

Talabér Judit Dominika

2016. 08. 23. (kedd)

Reggeli után elsétáltunk megnézni a fallal körülvett városközpontot, a Tobolszki Kreml épületegyüttesét.

A dombról gyönyörűen lehetett látni az alattunk fekvő várost és az Irtis folyót. Visszaérve a hotelbe egyből indultunk a Szibériai Tatárok Kulturális Központjába. Ott megismerkedhettünk a tatárok szokásaival, énekeivel. Megtanultuk és ki is próbáltuk, hogyan kell elkészíteni a tatárok különleges ételét, a baurszakot. A néptáncosaink itt is szerepelhettek, a helyi televízió készített felvételt.

Ebéd után ellátogattunk Tobolszk polgármesteréhez, ahol eltöltöttünk egy órát. Látogatást tettünk a Kézművesek Házába, ahol régi foglalkozásokkal ismerkedhettünk meg és próbálhattunk is ki.

A csontmúzeumban érdekesebbnél-érdekesebb alkotásokat tekinthettünk meg. Minszalim csontfaragó műhelyében megnéztük, hogyan készülnek egyes játékok, díszek. A csontfaragást saját kezűleg is kipróbálhattuk. Hét óra körül elindultunk busszal az Irtishez, ahol hajókázás várt ránk. Elhajóztunk az Irtis és a Tobol folyó találkozásáig. Hazaérve már nagyon éhesek voltunk. A vacsorához, ami sült csirke volt krumplival, finom saláta járt.

Vacsora után még elmehettünk a közeli boltba, ahol mindenki kedve szerint vásárolhatott.

Pőcze Petra

2016. augusztus 24. (szerda)

Szerdán ellátogattunk a Tobolszki Állami Levéltárba. Itt megismerkedhettünk a levéltár történetével, funkciójával. Megvizsgáltuk a restaurátor műhelyt, a restaurálás eszközeit. Ezután meg is néztük a restaurálási folyamat egy töredékét. Később a tárolt leveleket, dokumentumokat csodálhattuk meg. Kiderült, hogy magyar vonatkozású dokumentumokat is tárolnak itt. Ezeket alaposabban vizsgáltuk meg. Mengyelejev anyakönyvi kivonatát és bizonyítványát is szemügyre vehettük.

A levéltár után kézműves foglalkozás következett, csalánrost karkötő készítése. Nagyon furcsa munkálat volt. Végezetül egy szép, masszív karkötőt kaptunk. Nagyon élvezetes volt számomra. Később a Kormányzósági Múzeumhoz sétáltunk el. Szemügyre vehettünk régi tárgyakat, ruhákat, kitömött állatokat.

Számomra ez volt a legizgalmasabb program. A délután nagy részét a Tyumenybe való visszautazással töltöttük, este sétáltunk is egy kicsit a városban.

Malomsoki Máté

2016. 08. 25. (csütörtök)

A reggeli után egész napos programra indultunk az Andrejevszkoje tavi Szabadtéri Régészeti Parkba. Először megnézhettük a helyi fellépők előadását, utánuk mi is megmutathattuk tánctudásunkat.

Ebéd előtt egy tisztító szertartáson vettünk részt: mielőtt a szent helyre léptünk volna, füstben kellett megtisztítani kezünket, lábunkat, arcunkat. Gálja megkínált minket saját készítésű hallal, tőzegáfonyával, ami nagyon ízletes volt és különleges. Ebédre is nagyon finom hallal kínáltak minket, frissen sült kenyérrel, süteménnyel. Étkezés után felkerestünk egy berendezett hanti boronaházat, egy nyenyec kúpsátrat íjászkodtunk, célba dobtunk. Az északi népek játékaival ismerkedtünk: nyíllövészet, bothúzás, távolugrás.

Mindezek után, még csónakázásra is volt lehetőség, kipróbálhattuk a hagyományos hanti bödöncsónakot, nagyon érdekes volt. Ajándékokat adtunk és kaptunk is. Ezekkel a csodás programokkal hamar eltelt a nap, vissza kellett indulnunk a szállásra.

A mai napot szerintem mindenki élvezte.

Dunár Alexa

2016. 08. 26. (péntek)

Reggeli után elsétáltunk a Tyumeny Állami Tudományegyetem Néprajzi Gyűjteményébe. Itt megtekinthettük az orosz népek régi használati tárgyait. Az idegenvezető segítségével, kézműves foglalkozáson háncsból lovat készítettünk.

Amint ennek a programnak vége volt, visszajöttünk a szállásra ebédelni. Ebéd után ellátogattunk egy restaurátor műhelybe, majd kézműves foglalkozáson vettünk részt a Masarov-ház múzeumában. Hagyományos hanti mintás posztó tűtartót készítettünk. Amint mindenki belejött a varrásba és megvarrt egy kis részt, továbbmentünk és betekintést nyerhettünk a Masarov család életébe. Megmutatták az akkori játékokat, ruhákat és bútorokat. Amíg körbejártunk, teát készítettek és édességet tettek az asztalokra. A kézműves darabokat majd itthon kell befejeznünk.

Vacsora után ellátogattunk Olga Trofimova festőművészhez, a műtermébe. Sok vicces és érdekes dolgot mesélt. A művei csodálatosak és gyönyörűek. A képek bemutatása után Olga anyukája süteményt és almát hozott nekünk, amit a tea mellé el tudtunk fogyasztani.

Holbik Orsolya

2016. 08. 27. (szombat)

Ez a nap egyben vidám, mert hazamegyünk a szeretett kis Magyarországra és egyben szomorú is, mert elutazunk Oroszországból és az ott szerzett barátoktól, ismerősöktől igencsak távol leszünk.

Ezen a napon már a hazautazásra készülődtünk, felkelés után mindenki összepakolta a csomagjait.

Reggeli előtt Gáljától kaptunk néhány apró ajándékot. Megreggeliztünk, majd elmentünk egy bevásárlóközpontba, ahol mindenki vásárolhatott magának üdítőt, csokoládét az útra, esetleg még valami kis ajándékot az otthoniak számára.

Ebéd után sietve a repülőtérre vittek minket mini busszal. Amikor megérkeztünk egyből el is mentünk becsekkolni. A váróban kicsivel több, mint egy órát vártunk arra, hogy felszállhassunk a repülőgépre. Miután felszálltunk a gépre, hamarosan indultunk is Moszkvába.

15:28 órakor (Moszkavai idő szerint) megérkeztünk. Nem volt sok időnk, ezért igyekeznünk kellett az átszállással, sokat gyalogoltunk az F terminál felé.

A repülőgép 18:10 órakor indult el Budapestre. 19:40 körül (itthoni idő szerint) megérkeztünk Budapestre és a szüleink boldogan fogadtak minket.

Életem legjobb kirándulása volt.

Köszönöm!

Mészáros Barna Bendegúz

Az első szerelem

- Újabb találkozás Szibériával -

2008.08.23. „Az ablakhoz könyökölve csodáltuk a gyönyörű naplementés tajgát. Most itt írom első élményeimet egy bögre forró teával a kezemben.” – tizenöt éves voltam, amikor találkoztunk. A vonaton, a Moszkvából Perm felé vezető vasútvonalon történt. Első látásra szerelem. Én és Szibéria. Tizennégy felejthetetlen napot töltöttünk együtt, de ez is, mint minden filmszerű románc, hazafelé tartva ezer kilométerenként vált egyre bizonytalanabbá. Azt mondták, többet nem találkozunk, de én az első nagy szerelem hevével gondoltam mégis azt, hogy nem lehet így vége.

2016.08.25. (Tyumeny) „Ezekért az aranyszínű reggelekért érdemes felkelni. Hallgatni, ahogy a hal csapkod a damil végén. Kicsit elmélázni azon, milyen lenne itt élni, milyen lenne télen a jeges levegőbe harapni, minden reggel ezen a parton futni, szépen lassan a nyelvet is tökéletesen megtanulni.” – 23 éves vagyok. Ismét találkoztunk. Hét felejthetetlen együtt töltött nap erősített meg abban, hogy közöttünk működik a távkapcsolat. Az élmény ismét éppen olyan meghatározó, mint korábban. Szerelmünk viszont más. Felnőtt szerelem. Első, örök. Én és Szibéria.

Van egy föld az Urálon túl, ahol a folyó habjai valóra váltják a kívánságokat, ahol a nyírfa ősi szellemek szócsöve, ahol minden lépés, minden lélegzetvétel nyomot hagy.

Van egy föld az Urálon túl, ahol örökké tartó barátságok köttetnek. Ahol minden találkozás életre szóló élmény. Ez az, amit egy-egy látogatás alkalmával haza hozhatok magammal. A gondolatot, hogy több ezer kilométer és egy kontinens választ el az ottani emberektől, de ha egyszer visszatérek, haza megyek.

Kaptam egy sálat Jevgenyijtől. „ A feleségemnek is van ilyen, a lányomnak is. Szeretném, hogy neked is legyen.” Elfogadtam.

Galinával idén harmadik alkalommal találkoztam. Egyszer 2008-ban, egyszer Budapesten és most. Két, a hagyományok szerint házassághoz szükséges hanti babát adott át. „Remélem, következő alkalommal a férjednek is megmutatod ezt a földet.”

Ezek a mondatok nem csupán barátok mondatai. Ezek a mondatok teszik Szibériát távoli otthonommá.

Van egy föld az Urálon túl, ahol döbbenetes kettősségekkel találkozhatunk. Tyumeny gazdag, rohamosan fejlődő város tele tervekkel csak úgy, mint Tobolszk. Idei utazásunk két állomása. Tyumeny az infrastruktúra, a gazdaság okos, következetes fejlesztésével válik kivételes, élhető várossá, Tobolszk pedig történelmi hagyatékának gondos ápolásával vívta ki minden elismerésem. Két olyan városról beszélünk, ahol nem csak egy az európaihoz nagyon hasonló szemlélet bontakozik ki, de a fejlesztések minősége, igényessége, maga az életszínvonal néhol meg is haladja az itthon megszokottat. E mellett ismerünk olyan vidéket (2008-as expedíció, Jamali Nyenyec Autonóm Körzet), ahol a technikai újítások szerencsére máig nem szorították háttérbe a még élő hagyományokat, ami a Tyumenyi terület esszenciáját is meghatározza.

Hogy ezek után mit jelent számomra Szibéria? Ahogy kivételes barátom, példaképem, utazásaink tolmácsa, Vándor Anna megfogalmazta: fordulópontot az életemben.

Van egy föld az Urálon túl, aminek egy darabját Nagyigmándon tudhatjuk. Ez a falu az otthonom. Három éve élek Budapesten, de ha megkérdezik, honnan jöttem, mindig Nagyigmánddal válaszolok.

Hogy ezek után mit jelent számomra Nagyigmánd? Semmivel nem pótolható lehetőséget.

Fischl Ágnes

Vissza