|
Csiripiszli
A húsvétról sok minden eszébe jut a mai
embereknek, de a csiripiszli sajnos már csak egy-két idős
néninek. Kedves meghívásnak tett eleget a 3.a osztály, miszerint a Magos Művelődési
Ház vezetője régi hagyományt szándékozott feleleveníteni. Nagyigmándi
Sándorné, Juliska néni és Lentulai Jánosné, Jolánka néni vezényletével Prostek Tamásné, Edit néni segítségével láttunk neki a csiripiszli készítésnek.
Húsvét előtt tizenegy nappal részt
vettünk a vájdlingnyi tiszta búza és rozs beáztatásán. Megtudtuk, hogy ez
nagy körültekintést és gondoskodást igényel. Amikor már kezd csírázni a
mag, vigyázni kell, nehogy kiszáradjon, de túlöntözni sem szabad, mert
rothadásnak indul. Juliska néni még éjfélkor is felkel, hogy tiszta vízzel
permetezze meg. A mi esetünkben Edit néni gondoskodása alatt nevelődtek a
csírák. Öt nap múlva visszamentünk a művelődési házba. Akkor kezdődött a
nagy munka!
Hogy minden lépést megfigyelhessünk, odaköltöztünk
a tanítási órákra is. Amikor valami új művelet kezdődött, vagy segítségére
volt szükség, netán kóstolni kellett valamint - mi mindig kéznél voltunk!
Juliska néni és Jolánka néni felkötötték a kötényt és ledarálták a csírás
búzát és rozst. Ez nehéz munka volt, mert a gyököcskék igen csak
összekuszálódtak! Megkóstoltuk egészben is, darálva is - édeskés íze volt.
Utána szürkés, zöldes színű sűrű léhez hígításként néhány vödör vizet
öntöttek és kevertek bele még egy kis cukrot. Edit néni elmondta, hogy a csíralé nagyon egészséges. Azután kevertek hozzá lisztet, hogy
hasonlatos legyen a palacsintatésztához, és egy tepsire valót mindjárt meg
is sütöttek nekünk. Mire vége lett a nyelvtan órának, elkészült a csirpiszli is. Volt, aki idegenkedett tőle, de azért nagy bátran
mindenki megkóstolta. Szokatlan ízt éreztünk. Azt is megtudtuk, hogy régen a gyerekeknek ez volt az egyik édességforrásuk.
Nagyon jól éreztük magunk, köszönjük
mindenkinek!
3.a
osztály
|
